Sokszor meglepődöm azon, hogy még a tapasztalt vitorlázók is sokszor „túl lezseren” kezelik a csörlőt és a csörlőre tett köteleket, kezük épségét kockáztatva ezzel. A hajózás veszélytelen sport, ha a természettel szembeni alázatot és saját felszerelésünk precíz kezelését megtanuljuk, és alkalmazzuk a jelmondatunkat: „aki vitorlázik, ne siessen”.
Mire való vitorláshajón a csörlő?
A csörlő arra szolgál, hogy a rátekert (és nagy terhelést kapó) köteleket erölködés nélkül, könnyen és biztonságosan kezelhessük. A baj akkor szokott előfordulni, amikor leveszik a csörlőről a köteleket: aki nem vigyáz, könnyen odaszoríthatja a kezét a -gakran tonnás terheléssel dolgozó- kötél a csörlő oldalához. Hogyan kell ezt helyesen csinálni?
A trükk a következő:
jobb tenyerünket fektessük a csörlőn klévő kötélre, és finoman nyomjuk tenyerünkkel a dobhoz. Ettől a finom nyomástól a kétszer-háromszor csörlőre tekert kötél valósággal odatapad a csörlő felületéhez, nem ugrik le róla, miközben másik kezünkkel (finoman!) kiemeljük a kötél szabad végét a rögzítő klemmből. Ha ezt a finom „tenyérnyomást” elmulasztjuk, a kioldott kötél gyakran „megugrik” és kezünket elkapva tudjuk csak megúszni az odacsípődést. A hajózás pedig elegáns sport: kézkapkodásnak, ugrálásnak és pláne balesetnek itt nincsen helye. A kötelet ne dobjuk el, hanem felfelé emelve hagyjuk „lefutni” a csörlőről. Így lesz a manőver elegáns és biztonságos is.
A hajózás kortól, nemtől, izomerőtől függetlenül bármikor könnyen megtanulható sport. Ha erölködni kell, vagy valami nem biztonságos, akkor gyanakodjunk arra, hogy nem megfelelően használtuk a felszerelésünket. Kis odafigyeléssel sokkal több sebességet, biztonságot és örömet hozhatunk ki hajónkból. Élvezzük hát, de mindig a biztonság legyen a fő szempont!