A vitorlázás fő öröméről, a siklásról

Sokan kérdezik, mi a fő különbség a jollék (svertes vitorláscsónakok) és a kabinos, tőkesúlyos hajók között, és miért hajóznak “olyan kis picike lélekvesztőkkel” is. Nos, a kishajók kényelmét nem lehet összehasonlítani a tőkesúlyos társaikéval, de nem is erre készültek: jolléval, vagyis uszonyos nyitott sportvitorlással lehet igazán megtanulni a vitorlázást (nem “kamionnal”, azaz nagyhajókkal). Olcsón beszerezhetők és fenntarthatók, könnyen szállíthatók akár tengerparti nyaralásra is, és ezen kívül van még egy jó tulajdonságuk: siklásba hozhatók.

De mi is az a siklás?

Képzeljük el kishajónkat, amint szép napos időben, egyre frissülő szélben vitorlázunk bő háromnegyed szélben (háromnegyed szél=ferdén hátulról érkező szél), együtt futva a hullámokkal. A szél nem viharos, de élénk, csak úgy dagadnak a fehér vitorlák, időnként fröccsen is a hab a hullámok tetejéről. Sikerült elképzelni? Akkor most gondolatban húzzuk fel a felénél jobban a svertet (az oldalcsúszást mérséklő uszony), várjunk meg egy újabb szélerősödést (“pöfföt”), majd amikor megérkezik, finoman húzzunk egy kicsit a nagyvitorla behúzó kötelén. Mi történik most? Hajónk meglódul, mintha kötélen rántották volna meg, orrát enyhén kiemeli a vízből, felúszik a saját orrhullámára, a farhullám pedig messzire leszakad mögöttünk. A svert rezonál, a kormányrúd finoman vibrál a kezünkben, hajónk pedig egyre gyorsul, siklik a víz tetején. Az ilyen pillanatok felejthetetlenek, ezért érdemes kishajón vitorlázni. A nagy, lomha tőkesúlyos hajók nem tudnak siklani.

Hogyan állítsuk a vitorlázatot?

Figyeljünk, hogy árbocunk egyenesen álljon siklás közben, vagyis ha megdőlne a hajó, üljünk ki a szél felőli oldalára (trapézolhatunk is), legénységünk üljön minél hátrébb, a nagyvitorlát pedig állítsuk laposra (húzzuk meg az albát) és ellenőrizzük, jól áll-e az uszony. Ha ezek mind rendben vannak, akkor jollénk siklásba jön. A nagyobb, tőkesúlyos hajó kényelmes ugyan, de súlya és alakja miatt “beszorul” a saját orr- és farhulláma közé, egy bizonyos sebesség fölé nem tudnak eljutni, ezt az elérhető maximális sebességet hívják elméleti testsebességnek. A jollék túlléphetik az elméleti testsebességüket és a szél sebességét megközelítő sebességgel képesek siklani…